„Ez az oldal a mesterséges feltámasztásról szóló diskurzusra szeretne felületet nyitni. Ennek a projektnek a lehetségességét több mint egy évszázada Nyikolaj Fjodorov orosz bölcselő vetette fel, akit ’moszkvai Szókratésznek’ is neveznek. Egyszerre épített a tudomány szinte korlátlannak vélt fejlődésére és az ortodox kereszténység hitelveire. Elképzelése szerint az embernek a feltámadás projektjében Isten munkatársává kell lennie, és saját termelőerői révén nemcsak a természetet kell humanizálnia, de elhunyt eleink újraélesztésének a technológiáját is ki kell dolgoznia. Aminek a megvalósítása, vélte, egyelőre a messzi jövő ködébe vész: de, erkölcsi meggyőződése szerint, az ezen való munkálkodás az újabb és újabb generációk legfontosabb kötelessége. Mert nem feledhetjük, hogy létezésünk örömeit sosem élhettük volna meg elődjeink önfeláldozó tevékenysége és szülősége nélkül. Adósaik vagyunk, és nemcsak emlékőrzéssel, ünnepnapok megtartásával, szobrok állításával. Hanem eredendően azzal, hogy visszahozzuk őket a múltból. Ez a nemzedékeken átívelő szupramoralizmus tartalma és fő üzenete.
A mesterséges feltámasztás hipotézisének számos híve volt és van ma is. Mások simán őrültségnek tarthatják, megint mások legyinthetnek egyet és megmosolyoghatják. Vannak, akikben ellenérzéseket is kelt. Persze, Fjodorovnak nem egy és nem két olyan gondolata is van, amelyek így százvalahány év távlatából meglehetősen furcsák és távol áll(hat)nak a mai olvasótól. És éppúgy kaphat kritikát ateistáktól, mint transzcendens, isteni hatalmakban hívőktől.
Az ember, mondják, halálszorongó lény. Ugyanakkor vagy talán épp ezért, létezésünk örömei legfőbb kincseink közé tartoznak. És sokan vagyunk ma is, akik nem tudják feledni az örökkévaló igézetét sem. Ennek okán száz- és százmilliók kötődnek hitükben túlvilági, mindenható hatalmakhoz, mások a lélekvándorlásban bíznak, vagy az örök visszatérésben és lehetne tovább sorolni. Tisztelet minden békés hívőnek. S ma már egyre többet hallhatunk például a transz- és poszthumanizmusról, kiborgokról vagy a mesterséges intelligenciától remélt virtuális öröklétről egy olyan században, amelynek Yuval N. Harari sikerkönyvei szerint az emberi halhatatlanság elérése lesz az egyik kiemelt projektje. Jó néhány intézmény, kutatóhely foglalkozik az ember újratervezésének kérdéseivel a transzhumanista mozgalmon belül is. Miközben a politikai és gazdasági életben, a technológiai fejlődés terén és más vonatkozásokban is, az ellentmondások és változások közepette, sokan új, alternatív utakat keresnek. És adott a sosem feledhető kérdés: hogyan lehetünk önazonosan boldogok és még boldogabbak, egyes emberként és kisebb-nagyobb közösségeinkben is?
Tulajdonképpen mindig üzenünk, mi ittlévők (és majd elmenők) az eljövendőknek. Ennek sorába szeretne tartozni ez a kezdeményezés is.”
(Horváth Sándor: Reménylés, töprenkedőben. Második, bővített kiadás. Budapest. 2025. 405 o. ISBN 978-615-02-3637-7, idézet helye: 22. o.)
A témához:
M. Nagy Miklós: Egy különös filozófus különös feltámadása. Tiszatáj. 52. évf. 1998/9. sz. 63-69. o.
http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/16929/1/tiszataj_1998_009_063-069.pdf
Fjodorov, Nyikolaj: A közös ügy filozófiája – Részlet. (Ford. M. Nagy Miklós). Tiszatáj. 52. évf. 1998/9. sz. 70-74. o
http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/16930/1/tiszataj_1998_009_070-074.pdf
Alexandra Medzibrodszky: N. F. Fedorov’s Place in Russian Intellectual History. Submitted to Central European University History Department. Budapest. 2014.
https://www.etd.ceu.edu/2016/medzibrodszky_alexandra.pdf
Vona Gábor: A halálszorongó főemlőstől a kultúrateremtő emberig. A Terror Management Theory története, módszertana és kutatásai. KHARÓN Thanatológiai Szemle. XXVI. évfolyam. 2022/3. sz.
https://kharon.hu/docu/2022-3_vona-halalszorongo.pdf
Kőváry Zoltán: Mi az egzisztenciális pszichológia? (Előadás). Budapesti Metropolitan Egyetem. 2024.
https://www.youtube.com/watch?v=f-t_R27q7GY
Vajda Mihály: A kontinentális filozófia helyzete a 20. század végén. Magyar Tudomány 2002/3. sz. 289-296. o.
http://epa.niif.hu/00700/00775/00040/pdf/EPA00691_magyar_tudomany_2002-03_289-296.pdf
Heidegger, Martin: Idő és lét. (Ford. Korcsog Balázs). Nagyvilág. 2002/3. sz.
http://www.inaplo.hu/nv/200203/15.html http://www.inaplo.hu/nv/200203/15.html
Transzhumanizmus. Wikipédia.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Transzhumanizmus
Platz Petra: Gondolatok Yuval Noah Harari: Homo Deus koncepciójáról. Széchenyi István Egyetem. Győr. 2018.
https://lib.sze.hu/images/Apaczai/kiadv%C3%A1ny/2018/0813_Platz%20Petra57.pdf
A ’létel’ kifejezést így használja például Csokonai Vitéz Mihály a ’Halotti versek’-ben (1804):
https://mek.oszk.hu/00600/00636/html/vs180402.htm
„Létel! te mennyország ezer inségbe is,
Nem-létel? te pokol még nem érezve is!
Itt állok virágzó éltem szigetjében,
Egy kőszikla tornyán a hab közepében,
Itt nézem partotok kétes messziségét,
Az én lételemnek folyását vagy végét.”

A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.