"Halálunk bizonyosságában, lenni:
az emberi sors. Magunkra eszmélni,
törvényeket kapni, utat keresni,
szeretve vagy elhagyatottan: hinni.
Édes sütemény, vigasságos percek,
duhaj lángolás, kedveskedő kedvek,
kétszer kettő négy, poroszka szekerek,
adóbevallás, kardok és érdekek.
Egyszer vége lesz. Mindörökre vége?
Arra kell utód, hogy mind ezt megérje?
Belenyugszunk? Bízzuk Isten kegyére?
Ki dolga az ember üdvözülése?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.